Borainkat állandó, konstans hőmérsékleten kell tárolnunk. Az optimális érlelési hőmérséklet 10-14 ºC között van. Amennyiben ennél hidegebb helyen tároljuk, az érlelődési folyamatok lelassulnak, kritikusan alacsony hőmérsékleten le is állhatnak. Viszont ha melegebb a tároló hely hőmérséklete, ezek a folyamatok felgyorsulnak, és végzetes oxidáció lép fel. Tehát anélkül „érik” meg a bor, hogy teljes potenciálja kialakult volna.
A páratartalom a parafadugó élettartamát befolyásolja. A kritikus érték az 50%. Amennyiben ez alá esik a páratartalom, a dugó kiszárad, repedezik, nem zár megfelelően, így az értékes nedű szép lassan elillan a palackból. A 80% feletti páratartalom a dugónak és a bornak ugyan nem árt, de a címkék állagát kellemetlenül befolyásolja. A címke elválik a palacktól, esetleg el is ázhat és olvashatatlanná válik (nincs bosszantóbb, mint egy azonosíthatatlan palack a gyűjteményben).
A bor „lélegzik” a parafadugón keresztül. Igen érzékeny a környezeti szagokra, könnyen átveheti azokat. Ezért nagyon fontos a megfelelően tiszta, friss levegő a tárolás, érlelés folyamán.
A fénysugarak, különösképpen az UV sugarak, felgyorsítják az oxidációs folyamatokat. Ezzel ugyanolyan káros folyamatok indulhatnak meg, mint a magasabb hőmérsékleten való tárolástól. A bor szempontjából legideálisabb a sötét vagy a félhomály. Ha boraink között időzünk, kerüljük a nagy fényt (erős világítást, lámpát).
Kulcsfontosságú az érlelési folyamatokban a vibrációtól, rezgésektől mentes környezet. Ezek a külső hatások olyan biokémiai reakciókat indíthatnak el a palackban, ami visszafordíthatatlan károsodást okoz a bornak. Hagyjunk elég helyet gyűjteményünknek, igyekezzünk úgy tárolni az üvegeket, hogy ne kelljen átpakolnunk az egész készletet, csak mert az áhított palack legalul van.